Gondolatok a Budo gyakorlásáról
A régi időkben, amikor az emberek a harcmezőn mérették meg magukat, a csaták szüneteiben fejlesztve harci tudásukat és a különböző fegyverekkel való bánásmódot, számtalan harcművészeti ág alakult ki. Közülük néhány kizárólag fegyverek használatával foglalkozott, nem csupán gyakorlóik harci tudását, hanem szellemi fejlődését is tökéletesítve.
A harcművészetekről korunkban kialakuló kép egyre inkább az önvédelmen alapszik. Belépve egy Dojoba az emberek azt várják, hogy tanítsák meg nekik, hogyan védhetik meg magukat egy vagy akár több, fegyveres vagy fegyvertelen támadóval szemben. A Budo gyakorlása azonban belső munka, melynek célja többek között önmagunk tanulmányozása, mely hozzásegít önmagunk, korlátaink, határaink megismeréséhez, ezáltal válva kiegyensúlyozottabb, és talán jobb emberré.
A múltban, mikor az emberek a harci technikákat a csatatéren alkalmazták - és ez az életükbe kerülhetett - más megközelítéssel gyakoroltak, mint napjainkban. Ma már nem gondoljuk, hogy a harcmezőn szükségünk lehet ismereteink alkalmazására. Hiszen a harc és csatatér szavak jelentése megváltozott, számunkra immár nem ugyanazt jelenti mint jelentette elődeink számára, tehát ezekből a tanításokból nem elegendő pusztán a fizikai rész elsajátítása, ha fejleszteni kívánjuk magunkat. De ez az egyetlen eszköz, amellyel elkezdhetjük az általunk választott munkát.
A gyakorlást japánul Keikonak nevezik, mely fordítása (körülbelül): "elmélkedés a múlt dolgai fölött". (A magyar nyelvben ebben az esetben az edzés kifejezés erős egyszerűsítés). A hangsúlyt tehát a technikák által hordozott tanítás megismerésére kell helyezni.
Kei: gondolkodni, elmélkedni
Ko: régi, múlt
A Keiko két alapelvet testesít meg, amelyek a Shintoból erednek.
Keiko Shokon:
Újra megtalálni azt a szellemiséget, amellyel az emberek a régebbi korokban tették dolgukat, és alkalmazni azt mindennapi dolgainkban és jelenlegi környezetünkben.
Sho: világossá tenni
Kon: jelen, most
Shuri Kosei:
Meghatározza azt a módot, ahogyan gyakorolnunk kell. Meg kell figyelnünk a technikáinkat, ki kell javítanunk hibáinkat, összegeznünk kell az elért eredményeket. Egy kicsivel később újra kell kezdenünk az egészet, újra és újra, egy az előzőeknél fejlettebb módon szemlélve a dolgokat. Újabb és újabb gyengeségek, hibák tűnnek elő, amiket újra és újra ki kell javítanunk, újra és újra összegeznünk kell az elért eredményeket.
Ez a folyamat soha nem ér véget, mint a tökéletesség felé vezető út.
A Shuri Kosei tehát annak a felismerése, hogy sohasem hagyhatjuk abba önmagunk fejlesztését.
Shu: kijavítani
Ri: logika, az élet értelme
Ko: nehéz, kemény
Sei: lenni, valamivé válni
A Shuri Kosei Dojoban Aikidot, Shinto Muso Ryu Jodot, és Muso Shinden Ryu Iaidot gyakorolunk, ezek azok az eszközök, amelyekkel megmunkáljuk magunkat.